Index: Rövid leírás  Bővebb leírás  Növénytársulások  Ritkaságok  Kultúrtörténeti értékek  Védett növények  Védett állatok

Tájvédelmi Körzet alapadatok

A Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet a környezetvédelmi miniszter 4/1990. (VI.18.) KöM sz. rendelettel létesítette.

Törzskönyvi száma:
231/TK/90

Kiterjedése:
11 817 ha

A TK által érintett települések:
Bag (812,4 ha), Dány (962,4 ha), Domony (554,9 ha), Gödöllő (2168,8 ha), Isaszeg (2376,9 ha), Pécel (1787,7 ha), Szada (147,7 ha), Valkó (1581,2 ha), Vácegres (57 ha), Vácszentlászló (836,6 ha), Veresegyház (531,6 ha).

Természetvédelmi hatóság:
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság,
Bp. 1021Hűvösvölgyi út 52.

Természetvédelmi kezelő:
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága - Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi Körzet,
2100 Gödöllő Dózsa Gy. u. 58.(28/422-876)




A Tájvédelmi Körzet természeti értékeinek rövid jellemzése

A Gödöllő-Ceglédberceli dombvidék 150-200 méteres átlagos tszf-i magasságú, fiatal korú rétegekkel borított harmadkori dombság. Északról a Cserhát hegyvonulatából kiindulva a Pesti síkság, a Duna-Tisza közi homokbucka vidék és az Észak-alföldi hordalékkúp síkság közé déli irányba fokozatosan lealacsonyodva ékelődik be. A megközelítőleg észak-déli irányú, Galgamácsától kezdve a Margitán, az isaszegi Kálvária hegyen, a péceli Bajtemetésen, a gombai Várhegyen keresztül egészen Albertirsáig nyúló fő vonulata vízválasztó. E vonaltól keletre a Tiszába, nyugatra pedig a Dunába tartanak a vízfolyások. A Tájvédelmi Körzet e táj északi felének (Gödöllői dombság) nagy részét foglalja magába.

Az átlagos tszf-i magasság itt nagyobb (200-250 m) mint a déli részen. A kevésbé tagolt, alföldi tájakhoz hasonló medencék mellett az erősen tagolt nagy relatív magasságú felszínek váltakozása jellemző a területre. A térség korábbi alapkőzete a lösz volt, amelyre vékonyabb olykor vastagabb rétegben diluviális homok rakódott. (A Duna-Tisza közi homokhát szomszédos részei és a déli részek a gödöllői ős-pannon tenger lerakódása lehetett. Ezt igazolják a homok rétegben található elmeszesedett tengeri kagylók és csigák). Ez a homokborítású terület, a löszvidék és az átmeneti, vályogosodó, kevert alapkőzetű részek váltakozva találhatóak itt. Ez alapvető különbséget jelent az északról közvetlenül szomszédos a Cserháthoz tartatozó, löszvidékkel szemben, ahol nincs homokkal való keveredés.

Az ember által régóta lakott és nagymértékben átalakított tájra az erdővel borított területek dominanciája jellemző. Ez a viszonylag magas erdősültség az összhatást tekintve kedvező, azonban a telepített elegytelen monokultúrák (akác, fenyők, cser) az élővilág szempontjából negatívan értékelhetők. A természetes erdő-vegetáció maradványai a dombság központi részein (a TK határain belül), a homok- és löszpusztagyep fragmentumok elszórva a peremi területeken találhatóak (csak egy részük van védettség alatt). A dombság vízfolyásai mentén helyenként értékes láprétek, mocsárrétek, láperdők és ligeterdők húzódnak. A növénytakarót szemlélve az összképre az egymást váltó különböző erdőtársulások (pl.: gyertyán elegyes mezei juharos-tölgyes, melegkedvelő tölgyes, pusztai tölgyes, gyertyános tölgyesek, kislevelű hársas-tölgyes, hegyi égerliget, stb.) élénk mozaikja jellemző, amelyet különböző rét- és gyeptársulások (pl.: löszpusztarét, homokpusztarét, meszes talajú láprét, ártéri mocsárrét) tesznek még tarkábbá.




A TK területén előforduló jelentősebb (értékében vagy kiterjedésében) honos növénytársulások a következők:

Bokorfüzes társulás (Salicetum triandrae)
Fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae-fragilis)
Gyertyános égerliget (Aegopodio-Alnetum)
Égeres mocsárerdő (Carici acutiformis-Alnetum)
Gyertyán elegyes mezei juharos-tölgyes (Aceri campestri-Quercetum petreae-roboris)
Gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum)
Gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum)
Gyöngyvirágos-tölgyes (Convallario-Quercetum roboris)
Homoki tölgyes (Festuco rupicolae-Quercetum roboris)
Kislevelű hársas-tölgyes (Dictamno-Tilietum cordatae)
Melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescentis-petraeae)

Ártéri mocsárrét (Alopecuretum pratensis)
Évelő homokpusztagyep (Festucetum vaginatae)
Homokpusztarét (Astragalo-Festucetum rupicolae)
Homoki legelő (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae)
Löszpusztarét (Salvio-Festucetum rupicolae)
Magassásos (Caricetum acutiformis-ripariae)
Meszes talajú láprét (Succiso-Molinietum)
Nádas (Scirpo-Phragmitetum)
Patakmenti magaskórós (Angelico-Cirsetum oleracei)
Szubmediterrán lejtősztyepp (Cleistogeno-Festucetum rupicolae)




A táj virágos növényei közül az alábbiak emelhetők ki ritkaságuk vagy flóratörténeti értékük miatt:

Bíboros kosbor - Orchis purpurea

Fehér zászpa - Veratrum album

Fekete kökörcsin - Pulsatilla pratensis ssp. nigricans

Hamvas éger - Alnus incana

Homoki gémorr - Erodium neilreichii

Homoki kikerics - Colchicum arenarium

Janka tarsóka - Thlaspi jankae

Kései szegfű - Dianthus serotinus

Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis

Magyar bogáncs - Carduus collinus

Piros kígyószisz - Echium russicum

Piros madársisak - Cephalanthera rubra

Sárga len - Linum flavum

Szentlászló tárnics - Gentiana cruciata


A gyakrabban előforduló galambvirág (Isopyrum thalictroides) és odvas keltike (Corydalis cava) kora tavasszal a bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), a tarka nőszirom (Iris variegata), a baracklevelű harangvirág (Campanula persicaria), míg a nagyvirágú méhfű (Melittis carpatica), az erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum) és a nagyezerjófű (Dictamnus albus) pedig májusban, júniusban teszi tarkává az erdők alját. A domboldalakat beborító száraz gyepek is ez utóbbi időszakban a legszínpompásabbak. A már felsorolt ritka fajok mellett ilyenkor virít például a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris), a tejoltó galaj (Galium verum), a borzas len (Linum hirsutum), a sömörös kosbor (Orchis ustulata), a magyar kutyatej (Euphorbia pannonica), a magyar szegfű (Dianthus pontederae), a mezei és ligeti zsálya (Salvia pratensis, S. nemorosa), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum) és a budai imola (Centaurea sadleriana). A megmaradt kis láprét és mocsárrét foltokon ugyancsak ekkor díszlik a ritka szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea) és halvány harangvirág (Campanula cervicaria), valamint a gyakoribb réti legyezőfű (Filipendula ulmaria).

A térség állatvilágáról sajnos csak szórványos adatok vannak. Legrészletesebben a védett területnek és a környező részeknek a madárfaunáját ismerjük. A költő madárfajok száma száz körüli, köztük megtalálhatóak olyan - e tájon ritkább - fajok, mint a darázsölyv (Pernis apivorus), a holló (Corvus corax), a fekete harkály (Dryocopos martius), a guvat (Rallus aquaticus), a barna rétihéja (Circus aeruginosus) és a jégmadár (Alcedo atthis). A fokozottan védett fajok közül figyelemre méltó a gyurgyalag (Merops apiaster) nagyszámú, valamint a fehérgólya (Ciconia ciconia) és a kerecsensólyom (Falco cherrug) szórványos költése. Vonuláskor, kóborlás közben, illetve táplálék szerzéskor több ugyancsak ritka faj is látható a TK élőhelyein. Ilyen fajok például:

Cigányréce - Aythya nyroca

Gyöngybagoly - Tyto alba

Halászsas - Pandion haliaëtus

Kabasólyom - Falco subbuteo

Kanalasgém - Platalea leucorodia

Nagy kócsag - Egretta alba

Süvöltő - Pyrrhula pyrrhula

Szürke küllő - Picus canus

A védett emlősök közül egyes denevér fajok, cickányok, pelék, továbbá a menyét (Mustela nivalis), a hermelin (Mustela erminea), a vadmacska (Felis sylvestris) és a borz (Meles meles) viszonylag gyakoriak. A vízfolyások és mesterséges tavak mentén a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) fordul elő legtöbbször, mint téli kóborló.

A kétéltűek és hüllők fajai (Magyarországon mindkét állatcsoport összes faja védett) elsősorban vízfolyások és halastavak mentén, valamint száraz gyepekben fordulnak elő. Számuk meglehetősen megfogyatkozott az utóbbi időben. Gyakrabban kerül szem elé a vízisikló (Natrix natrix), a zöld és fürge gyík (Lacerta viridis, L. agilis), a zöld leveli és erdei béka (Hyla arborea, Rana dalmatina) valamint a barna és zöld varangy (Bufo bufo, B. viridis). Ritkának számít a dombságban - így a védett részeken is - a mocsári teknős (Emys orbicularis), a réz és erdei sikló (Coronella austriaca, Elaphe longissima), a pannon és törékeny gyík (Ablepharus kitaibelii, Anguis fragilis) valamint a barna ásóbéka (Pelobates fuscus).

A terület gerinctelen állatvilágáról még kevesebb adat áll rendelkezésre. A lepkék között végzett felmérés alapján, a dombság területén mintegy 700-750 faj élhet (becsült). Érdekességként megemlíthető, hogy még előfordul a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), a szarvasbogár (Lucanus cervus) és az orrszarvú bogár (Oryctes nasicornis) is az idősebb erdőrészekben.




Kultúrtörténeti értékek rövid jellemzése:

A térségben évezredekre visszamenőleg megtalálhatók az emberi tevékenység nyomai. A valkói erdőben több száz méteres szakaszon ma is jól láthatók a hajdani szarmata-római védvonal, a "Csörsz árka" maradványai. A Csákó-part, a péceli Vár-hegy, a mendei Leányvár, a bagi Béla-part, a szadai Várdomb és a galgahévizi Szent András-hegy régi erődítések, földvárak, sáncok maradványait rejtik. A valkói SzentPál-hegyen egykor kolostor állott. Templomromok találhatók a galgahévizi Monostor-pusztán, Babat-pusztán a Templomhely és a Templomtábla dűlőben, az isaszegi Márton-berekben és a péceli Templom-dombon.

A máriabesnyői templom építésekor 1759-ben talált csont Mária szoborhoz kötődik a búcsújáróhely kialakulása. Az ide vezető útvonalak mentén találhatók az ún. "képes fák". Ezek hatalmas öreg fák, rajtuk keretben Mária kép vagy szobor található.

A babati pusztán található az ún. Istállókastély. Az elbeszélések szerint egy tüdőbeteg Grassalkovich lány gyógyítására szolgált, az épület két szárnyában elhelyezett tehénistállók ammóniadús levegője révén. Az 1820 körüli klasszicizáló stílusú épületet főhomlokzati timpanonjaiban található domborművek (egy pesti klasszicista szobrász Huber József alkotása) a falusi életet ábrázolják: az egyikben álló férfi előtte térdelő nővel, körülötte kecskék, tehenek, pulykák, a másikban lovak, libák, gyerekek láthatók.

Egykori temetkezési helyek rejteke még az erdő. Valkón szkíta, SzentGyörgy-pusztán és Gödöllőn szarmata, Máriabesnyőn avar kori, Pécelen pedig szarmata és avar kori sírok ismertek. Az osztrák sereg felett 1849. IV. 6-án Isaszegnél jelentős győzelmet arató magyar honvédsereg halottait (800 magyar és néhány lengyel honvéd) a Katonapallag elnevezésű erdőben temették el.

Különös történetük van a vácszentlászlói Kishalál-völgy, Nagyhalál-völgy, a Vér-völgy, a Rab Jancsi útja és a Benkovics nyiladék elnevezésű helyeknek. Nevezetes fák a Baradlay fa, Rudolf fa, a Szép-juharfa, a Bethlen-fa, a Storcz-fa, a képes-fa, a Bagoly-fa és a Füsti-Tóth-fa.




Isaszeg és közvetlen környékén előforduló

 Védett növényfajok
Fekete kökörcsinNyúlánk sárma
Tavaszi héricsBársonyos kakukkszegfű
Selymes boglárkaDunai szegfű
Nagy ezerjófűHomoki fátyolvirág
Sziki kocsordBarkós hagyma
Homoki kocsordApró nőszirom
Borzas lenTarka nőszirom
Árlevelű lenHússzínű ujjaskosbor
Sadler imolaBíboros kosbor
Fehér madársisakAgárkosbor
Levéltelen madárfészekSömörös kosbor
GyapjúsásMocsári kosbor
ÁrvalányhajMocsári nöszőfű
 Széleslevelű nöszőfű



 Védett rovarok
Kisasszony szitakötőÓriás tőrösdarázs
Imádkozó sáskaPompás virágbogár
HangyalesőAtalanta lepke
Aranyos bábrablóNagy pávaszem
KékfutrinkaFarkasalma lepke
Ragyás futrinkaFecskefarkú lepke
SzarvasbogárKardoslepke
Kis szarvasbogárCsőröslepke
Holdszarvú ganéjtúróKis színjátszó lepke
Orrszarvú bogárNappali pávaszem

 Védett kétéltűek
Tarajos gőteZöld levelibéka
Pettyes gőteErdei béka
Vöröshasú unkaMocsári béka
Barna ásóbékaTavi béka
Barna varangyKecskebéka
Zöld varangy 

 Védett hüllők
 
Mocsári teknősLábatlan gyík
Zöld gyíkRézsikló
Fürge gyíkErdei sikló
Homoki gyíkVizisikló

 Védett emlősök
VakondokMókus
SünMenyét
Kései denevérNyuszt
Mezei cickányBorz
Erdei peleVadmacska
Mogyorós pele 

 Isaszegen és környékén költő és átvonuló védett madárfajok
Sarki búvárPiroslábú cankóBúboscinege
Kis vöcsökKözép sárszalonkaBarátcinege
Búbos vöcsökErdei szalonkaŐszapó
KárókatonaDankasirályBarkós cinege
BölömbikaÖrvös galambFüggőcinege
TörpegémVadgerleCsuszka
BakcsóBalkáni gerleRövidkarmú fakusz
Nagy kócsagKakukkHosszúkarmú fakusz
Fehér gólyaErdei fülesbagolyFekete rigó
Bütykös hattyúMacskabagolyLéprigó
Nagy lilikSarlósfecskeÉnekes rigó
Vetési lúdJégmadárFenyőrigó
Tőkés réceGyurgyalagSzőlőrigó
Csörgő réceBúbosbankaÖkörszem
Böjti réceNyaktekercsCigány csaláncsúcs
Barát réceZöld küllőRozsdás csaláncsúcs
Cigány réceSzürke küllőHantmadár
DarázsölyvFekete harkályKerti rozsdafarkú
HéjaNagy fakopáncsHázi rozsdafarkú
KarvalyBalkáni fakopáncsVörösbegy
EgerészölyvKözép fakopáncsFülemüle
Barna rétihéjaKis fakopáncsNádi tücsökmadár
Kékes rétihéjaFehérhátú fakopáncsBerki tücsökmadár
Hamvas rétihéjaBúbos pacsirtaRéti tücsökmadár
HalászsasErdei pacsirtaFoltos nádiposzáta
KerecsensólyomMezei pacsirtaÉnekes nádiposzáta
Kaba sólyomFüstifecskeCserregő nádiposzáta
Vörös vércseMolnárfecskeNádirigó
FácánPartifecskeBarátposzáta
FogolySárgarigóKerti poszáta
FürjHollóMezei poszáta
GuvatVetési varjúKisposzáta
Pettyes vízicsibeDolmányos varjúKarvalyposzáta
VízityúkCsókaTengelic
SzárcsaSzarkaKenderike
DaruSzajkóCsíz
BíbicSzéncinegeCsicsörke
Szürke cankóKékcinegeSüvöltő
Billegető cankóFenyvescinegeErdei pinty
  Fenyőpinty

SordélyKormos légykapó  
CitromsármányÖrvös légykapó 
Nádi sármánySzürke légykapó 
FitiszfüzikeErdei szürkebegy 
CsilpcsalpfüzikeParlagi pityer 
Sisegő füzikeRéti pityer 
Sárgafejű királykaBarázdabillegető 
Tüzesfejű királykaSárgabillegető 
CsonttollúSeregély 
Tövisszúró gébicsMezei veréb 
Nagy őrgébicsMeggyvágó 
 Zöldike 

Ezúton szeretném megköszönni Suhajda László méhész és Szénási Valentin természetvédelmi területkezelő szíves segítségét, hogy a fenti adatokat részünkre bocsátották!

Szmolicza J.


Utolsó frissítés: 2004. szeptember 27.